Pócza István interjúja a Mandiner hetilapban.
Első alkalommal jár hazánkban?
Nem, már többször voltam Magyarországon, először a nyolcvanas évek vége felé. Akkor még egészen másként nézett ki Budapest és az ország. Szembeötlő a fejlődés, de a Duna-part és a Vár már akkor is nagyon tetszett.
Svájci szemmel milyennek látja Magyarországot?
Bár nem gondolnánk, sok hasonlóság van a magyarok és a svájciak között. Szabadságharcosok vagyunk, nehezen „nevelhetők”, ízig-vérig európaiak, és nem szeretjük, ha megmondják nekünk, mit kellene tennünk. Vannak persze helyzeti különbségek is: Svájcot az Alpok láncai védelmezik, Magyarország pedig egy európai végvár volt a muszlimokkal, az oroszokkal és másokkal szemben. Mindig is éreztem egyfajta kapcsolatot közöttünk, rokonszenveztem a magyarokkal. Az 1956-os menekültek hatására a svájciak pozitívan álltak hozzá a magyarokhoz, én pedig kifejezetten rajongok értük.
Az amerikaiak a tűzzel kezdtek játszani, amikor reményeket tápláltak Ukrajna NATO-csatlakozásával kapcsolatban”